Oroszlány

Egy oroszlán nem parancsol, nem kér,
mert hátán dagad egy ér.
Elismerést nem ismeri, csak adni,
elvenni és megengedni engedi.

Egy oroszlán nem harcol, nem kér,
önérzete elfér, hol sok az ér,
ott mindig csak adni
erősebbet, gyengébbet csak engedi.

Anya csak egy van

Anya csak egy van, több nekem már nem lesz,
mikor itt volt, éreztem Ő nem kell.
De Ő már elment, szenvedése megszűnt,
S, ha rá gondolok szíven szúr az űr.
Hol vagy édesanyám? Miért nem beszélhetünk?
Miért igaz, mint mondtál, ha elmész majd megértünk?
Miért nem voltam veled mikor meghaltál?
Olyan messze voltam, s ettől a bűntudat fáj!
Szeretlek édesanyám, meglásd majd jövök!
De tudom most megvársz, mert létezésünk örök!
Szeretlek Anya! Belőled csak egy van!
Szívemen leszel mindig, hamvaid medálban.
Szeretlek Anya, ki engem megszült…
Szerelmem irántad ki soha nem hűl!
Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek,
szeretlek, szeretlek,szeretlek, szeretlek!

Satuba zárt szerelem

Satuba zárt szerelem,
Hú de biztos vagy nekem,
Ez lenne a szerelem,
Min nem tör át a félelem?

Szorosban lenne kettesben,
Neked is lehet kicsiben,
Olyannyira szeretem,
Bármikor szerezhetem.

Ó satuba zárt szerelem.

2010. Renyák Krisztina számára írtam szoros kapcsolatunk örömében.

Egy hét múlva Zsinagóga

Most beszéltem véled-e,
elmondtad mit érzel te,
s felfogtam, hogy mi lehet,
mit egy hónapja rejtegetsz.

De tudod-e, hogy szétmentünk?
S félelelmben élhettünk,
hogy merre van a másik most,
s mit csinálhat nélküled ott.

Mondtad, hogy te mit akarsz,
s rámhoztad a kínos bajt!
Hát hogy jut ez neked eszedbe?
Mihez nekem nem egy hónap kell, hanem érzelem!

Hát nem oszthatom ezt meg veled,
se sarkon, se ülve, se egy hétre sem.
Csak érzelemmel megy nekem.
S rámjött most a félelem!

Azt mondom én teneked,
hogy egy hét múlva, majd bemegyek.
S átgondolod mit akarsz, s átlátsz majd azon,
mit a természet nékem olyan nehezen ad.

Megtudod majd mit érzel
és elmondod majd énnékem.
Megosztjuk mi ezt egymással,
s nem leszünk majd elásva.

2010. Renyák Krisztina számára írtam, mikor szakítottunk, bár nem véglegesen.

S végül álomra térek

Felgyorsult e világ,
mit tudsz te oly nagyon jól.
A kép már nem homály,
s érzed, hogy minden szól.

Tudod, hogy nem akartad,
de mégis megtetted mi nem jó.
Fáj, hogy te akartad,
mert érzed minden szól.

Minden szól, jól tudod,
Gondolkozol, mit érzek.
Nem tudom, én azt mondom,
mert teljesen kicseréltek.

Hogy tudok-e most aludni,
meg sajnos nem mondhatom,
de, hogy mi fog velem történni,
veled mindig megoszthatom.

Lassan lehajtom kis fejem,
s bár csalódva tehetném,
tudom, hogy rossz emlékek,
hát inkább nem ezt tenném.

Kiürítettem mindenem,
hogy te ne légy sehol sem,
Érzéseim kapuját elengedem,
az ajtót eltűntettem teljesen.

Ha gondolkozom a jövőt látom,
Messzi-messzi tengeren,
hol szemben 1 lány a párom,
s velem van, mert ő a mindenem.

Nem tudom, hogy hová tartunk,
de nem akarunk semmit sem.
Örülve vagyunk egymásnak,
s élvezzük, mit-e világ rejteget.

2010. Renyák Krisztina számára írtam

Eretnek

szeretettel szeretlek,
mert nem hiszem,
hogy nem vagyok
eretnek.

engem régen,
mindig eleresztettek,
ezért lettem szeretetbeli
szeretlek eretnek.

de téged szeretlek,
el soha feledlek
és mindíg, mindíg,
de mindíg
veled és melletted leszek.

2009. Renyák Krisztina számára lett írva.