Oroszlány

Egy oroszlán nem parancsol, nem kér,
mert hátán dagad egy ér.
Elismerést nem ismeri, csak adni,
elvenni és megengedni engedi.

Egy oroszlán nem harcol, nem kér,
önérzete elfér, hol sok az ér,
ott mindig csak adni
erősebbet, gyengébbet csak engedi.

Satuba zárt szerelem

Satuba zárt szerelem,
Hú de biztos vagy nekem,
Ez lenne a szerelem,
Min nem tör át a félelem?

Szorosban lenne kettesben,
Neked is lehet kicsiben,
Olyannyira szeretem,
Bármikor szerezhetem.

Ó satuba zárt szerelem.

2010. Renyák Krisztina számára írtam szoros kapcsolatunk örömében.

Love clamped

Love clamped,
So sure hey,
This would be love,
Fear here would not dare.

Clamped together,
U have it in small version,
I love it so much.
Take care all fun.

Love clamped, all the fun!

2010. English version of the poem written for Christine Renyak being happy about the tight connection we have together.

Egy hét múlva Zsinagóga

Most beszéltem véled-e,
elmondtad mit érzel te,
s felfogtam, hogy mi lehet,
mit egy hónapja rejtegetsz.

De tudod-e, hogy szétmentünk?
S félelelmben élhettünk,
hogy merre van a másik most,
s mit csinálhat nélküled ott.

Mondtad, hogy te mit akarsz,
s rámhoztad a kínos bajt!
Hát hogy jut ez neked eszedbe?
Mihez nekem nem egy hónap kell, hanem érzelem!

Hát nem oszthatom ezt meg veled,
se sarkon, se ülve, se egy hétre sem.
Csak érzelemmel megy nekem.
S rámjött most a félelem!

Azt mondom én teneked,
hogy egy hét múlva, majd bemegyek.
S átgondolod mit akarsz, s átlátsz majd azon,
mit a természet nékem olyan nehezen ad.

Megtudod majd mit érzel
és elmondod majd énnékem.
Megosztjuk mi ezt egymással,
s nem leszünk majd elásva.

2010. Renyák Krisztina számára írtam, mikor szakítottunk, bár nem véglegesen.

S végül álomra térek

Felgyorsult e világ,
mit tudsz te oly nagyon jól.
A kép már nem homály,
s érzed, hogy minden szól.

Tudod, hogy nem akartad,
de mégis megtetted mi nem jó.
Fáj, hogy te akartad,
mert érzed minden szól.

Minden szól, jól tudod,
Gondolkozol, mit érzek.
Nem tudom, én azt mondom,
mert teljesen kicseréltek.

Hogy tudok-e most aludni,
meg sajnos nem mondhatom,
de, hogy mi fog velem történni,
veled mindig megoszthatom.

Lassan lehajtom kis fejem,
s bár csalódva tehetném,
tudom, hogy rossz emlékek,
hát inkább nem ezt tenném.

Kiürítettem mindenem,
hogy te ne légy sehol sem,
Érzéseim kapuját elengedem,
az ajtót eltűntettem teljesen.

Ha gondolkozom a jövőt látom,
Messzi-messzi tengeren,
hol szemben 1 lány a párom,
s velem van, mert ő a mindenem.

Nem tudom, hogy hová tartunk,
de nem akarunk semmit sem.
Örülve vagyunk egymásnak,
s élvezzük, mit-e világ rejteget.

2010. Renyák Krisztina számára írtam